dudás sándor : Mesél a kő

Weisz Fanninak sorstársi szeretettel,
szavait véve mottóul: “Tudod, bezárva
éltem eddig. Most megfogtam a köveket,
minden. Szabadság.”

 

 

Fogod a nagy fehér követ,
a kő felszáll veled.
Hitted eddig, szárnyak nélkül
kőnek repülni nem lehet.

 

Hallgatod a fehér követ,
ráérzel, mit jelent
óriás terhe a kőnek,
évszázados magány s a csend.

 

Hit emel, pontosan érted
a kő minden szavát –
áramlik egyre mosolyod,
szárnyak nélkül, szivekbe át.

 

Elégedettség öröme
tölt el, messzemenő.
Utad majd elmondja azt is
amiről hallgatott a kő!

 

 

Legutóbbi módosítás: 2014.10.31. @ 11:35 :: dudás sándor
Szerző dudás sándor 772 Írás
1949-ben születtem Tápiógyörgyén, a mai Újszilváson. Szakmám könyvkötő. Nyugdíjas vagyok. 13 éves koromtól társam a versírás, az irodalom. Több önálló kötetem, s általam szerkesztett antológiám, s más antológiai szerepléseim vannak.