Weisz Fanninak sorstársi szeretettel,
szavait véve mottóul: „Tudod, bezárva
éltem eddig. Most megfogtam a köveket,
minden. Szabadság.”
szavait véve mottóul: „Tudod, bezárva
éltem eddig. Most megfogtam a köveket,
minden. Szabadság.”
Fogod a nagy fehér követ,
a kő felszáll veled.
Hitted eddig, szárnyak nélkül
kőnek repülni nem lehet.
Hallgatod a fehér követ,
ráérzel, mit jelent
óriás terhe a kőnek,
évszázados magány s a csend.
Hit emel, pontosan érted
a kő minden szavát –
áramlik egyre mosolyod,
szárnyak nélkül, szivekbe át.
Elégedettség öröme
tölt el, messzemenő.
Utad majd elmondja azt is
amiről hallgatott a kő!
