Marthi Anna : Lacrima – Könny

Zengő – zene

 

Lacrima

Felhő ablakából
kinéz a fény. 
Felsebzi
a lélekereket.

Láthatatlan szárnyak röptével
földet érnek 
a szemben,
ismét alkonyt pirosítanak,

vagy hajnalt bontanak
az angyalok.
Napsugárral bélelik
források tövét,
forralnak könnyízű vért, 
leplezetlen tisztulunk, tudatunk ébred.
Tengeráradattá érlelik bennünk
egek feleslegét.

 

Könny

Napsugaras legyező mögül

kinézel botlásaimra, Isten.

Velem vagy, ki vakon keres.

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2014.10.31. @ 14:26 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1359 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak