Fenyvessy Szilva : porcelán

 

 

széles dohányillatú tenyered szétterül a lepedőn 
ujjaid úgy pihennek ott 
mint vadrózsaszirmok a betonon 
erős vihar után 
elmondatlan meséket tapintok ki 
bőröd alatt 
halovány sebhelyek csuklóidon 
egy új gondterhelt ránc a szemöldökök közt 
arcodon őszülő borosta 
félig tönkretett szervek húsba gyúrt lágy partjai 
nyugtalan természeted ficánkol körülöttem 
miképp véletlen megpendített húrok vibrálnak 
elhalkulva egy elhagyott cselló lelke felett 
visszamaradt töredékei a történetnek 
amelyben nincsenek idegenek 
vagy hosszú utazás messzi földre 

egyszer volt 
egy összefirkált porcelán teáskanna 
törékeny 
mélysötétkék 
kecses formájú 
rajta leheletvékony 
ragyogón fehér spirálok 

Legutóbbi módosítás: 2014.10.23. @ 19:54 :: Fenyvessy Szilva
Szerző Fenyvessy Szilva 49 Írás
író és zenész