Furuglyás René : Szer

Nyomtatás

Krátereket szült

belém, hogy még látlak.

Árnyéka vagyok már

csak annak az árnynak

is, mi azóta lettem

a végtelent számolva,

tovatűnt percekben

ott álltam tétova.

Jobbra és balra is méri

szemem a terepet,

s mikor mindkét irányba

indulni nem lehet…

Bár szakadnék darabokra,

folyna el gondolat,

hogy nem nagyítanám versig,

minden apró gondomat.

Nem kell, lássalak, de

teszem ezt ezerszer,

kínozva kattintok önként,

képed nekem szer.

Nem beszél az hozzám,

mégis úgy hívogat,

hozzá cseng hangod fejemben,

a sok őrült pillanat…

Mindet, mit én okoztam,

s okoztattam veled.

Ez már múlt, elavult,

csak képeinkben mered.