Marthi Anna : Lehetnél

Lehetnék csak egy szerencsétlen,

áldozathozatallal merészen állok

hozzád, felismerve mindenben az

egónk, görögös, tiszta-bűn görbén

vajon elhagyott már, esteleg még

szeret az isten. Mélytengerekből

hozni fel, igazgyöngyre lelhetünk,

az angyal nő, vagy másik felünk?

 

Legutóbbi módosítás: 2014.10.13. @ 18:19 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1339 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak