M. Laurens : A HALÁL

M. Laurens:
A HALÁL 

Úgy gondolom a halál oly jó-barát,
kié a legtisztább őszinte ölelés,
önzetlen szolgál minden fáradt lelket, 
kit megkínzott sokszor a testi létezés.

Sohasem haragos vagy türelmetlen,
és ha úgy érzitek néha, hogy korán jön,
ne feledjétek, hogy Ő is csak szolga,
csupán teszi, amit ráróttak Odafönn.

Örök magány létezése: Ő az, kit 
már a teremtés óta, mindenki kerül,
és ha segítő kezeit kinyújtja, 
a legtöbb élő, oktalan mód menekül.

Pedig a háborúk poklának oka,
a felfuvalkodott s bűnös ember maga;
ki gyűlöl, pusztít és feléget mindent: 
mindhiába Istenének intő szava.

A teremtő csendes elmúlást akar,
és nem gépszörnyekben csonttörő pusztulást.
Nem füst, ipari mérgek által való,
vad fájdalmakkal teli lelki torzulást.

Én úgy vélem, a Halál jó-barát,
kezébe tesszük le a végső jelenést.
átkarol minket, felemelve lelkünk,
magára vállalva az örök szenvedést.

Nyújtsátok hát felé elfáradt kezetek,
s öröklét útjához vezet titeket majd,
úgy tiszteljétek hát Őt, mint jó-barátot, 
ki szolgátok és szabadítótok marad.

(Pest-Buda 2014. október 28-29.)
Legutóbb szerkesztette - M. Laurens
Szerző M. Laurens 208 Írás
Hogy ne legyen titok: a valódi nevem azonos az 1899‚-ben Nagyváradon született közismert kabarészerzőével, akinek számtalan ismert bohózatán nevetünk a mai napig. Az Ő tiszteletére nem használom a Lőrincz Miklós nevet az írásaimnál. Mottó és ars poetica: Építs Templomot Szeretetből, s ne zárd be soha ajtaját a betérő előtt,ki melegségre vágyik! Építsünk Mi Mind Templomot mindazoknak, kik nem képesek önerejükből téglát hordani hozzá! A Szeretet Templomának oltárán mindig égjen a gyertya, mely fennen hirdeti a szeretet dicsőségét az elfásult világban! M. Laurens ( 2004 )