Szilágyi Erzsébet : Ad sortem bonam

Zengő, ritmus

 

Drága élet, mily sokat adsz, csodálom,
Bőkezűn méred te a jót s a rosszat,
Véges úton sziklafal állt elébem,
Állom a versenyt!

Földre löktél, s vérruha lett a bőröm,
Kardom és páncélom a múlt keserve,
Érzi szívem: nem jöve még a vég el,
Harc heve szédít.

Adj nekem még pár örömülte évet,
Hadd maradjak kardomat is letéve,
Jól tudom, győztes te leszel, nem élő,
Bontva a sírom.

Legutóbb szerkesztette - Szilágyi Erzsébet
Szerző Szilágyi Erzsébet 228 Írás
Az ELTE orosz-latin szakán végeztem. Voltam az Akadémiai Kiadó szerkesztője, a szegedi JATE Klasszika-filológiai Intézetének oktatója, a Semmelweis Egyetem nyelvtanára. Versfordításokkal már gimnazistaként próbálkoztam. Magyar verseket, novellákat csak néhány éve kezdtem írni.