Sonkoly Éva : Ősz van újra

 

Az idő eljárt, ha voltak is,

már nincsenek csodák.

Ősz van újra, keresztjét

mindenki maga hordja.

Én sem adnám másnak,

tán’ beleroppannának.

Megszoktam már rég,

zokszót sem ejtenék, de

temetői mécsesek lobognak,

gyertyákat éget a képzelet.

Az idő eljárt, ha voltak is,

már nincsenek csodák.

Ha valaki mellém lép,

óvatosan odébb megyek,

ne zavarja örök kísérőm

az a sötét árny, ki jár velem.

Magam futok, utat járok,

vigasztaltam akit kellett.

Most hallgatok, sokszor

eljátszották a komédiát

velem, a megértés, az itt

vagy, mennem kell,vége

nincs sorozatokat.Edződik

a lélek, lesznek veszteségek,

hol neked, hol nekem.

Az idő? Lejárt, ha voltak is

már nem lesznek csodák.

 

 

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Sonkoly Éva
Szerző Sonkoly Éva 563 Írás
Gyógypedagógiai tanár vagyok. Az Alföldön születtem, Kaposváron élek. Mióta emlékezni tudok az irodalom rajongója vagyok, mesék, regények, versek. Sok évvel ezelőtt egy tanítási szünetben kezdtem valamiféle belső zenére sorokat írni. Eldobtam, de a gondolat, hogy még egyszer megpróbálom, biztosan izgatott, mert azóta vagyok ezen a téren próbálkozó. Sok kedvencem van klasszikusok, napjaink írói. Mégis, Váci Mihálynál aligha érzékelteti számomra más költő a hiányt, sorai emlékeztetnek életem sokszori újrakezdéseire, hitet adnak. "Újra kezdeni mindent e világon, – megteremteni, ami nincs sehol, de itt van mindnyájunkban mégis, belőlünk sürgetve dalol, újra hiteti, hogy eljön valami, valamikor, valahol…"