M. Laurens : Fűzfapoéta

Még mielőtt bárki kombinálni kezdene, el kell mondanom, hogy ez a vers egy pályázatra készült,
ahol a cím: “FŰZFAPOÉTA”, adott volt. Azt persze készséggel elismerem, hogy ezt a ziccert nem
hagyhattam ki, így-hát megszülettett eme “nagy” mű. Olvassátok gondos figyelemmel, no-meg némi
elnéző mosollyal a lelketekben szegény Tónival szemben. Hogy valójában ki is ő? Az legyen örök titok!

 

 

M. Laurens

FŰZFAPOÉTA

(Gúnydal Senki Tóninak ajánlva)

 

Ó Múzsám, ki összetörted szép fitos orrodat

és csapkodva szárnyaiddal engem fejbe vertél,

az magas Parnasszus csúcsáról zuhanva reám,

meghoztad  tehetségem, amikor ütlegeltél.


És lásd, nem kell többé fenn tollászkodnod hiába,

mert rakok neked rímekből fészket – akár százat –

előtted most rejtetlenül áll még üres elmém, 

úgy várja, hogy ihlet-csókra nyissad végre szádat!


Szép íriszed szivárványa ragyogja soraim,

tehetség-áldásra emeld fel hát, mindkét karod,

s önts belém áldott és örök szent költői vénát,

…vagy valami ilyesféle…, ha te úgy akarod.


Ígérem írok majd a virágról, a tündérről,

álomról és mindent beborító cukormázról;

írok majd szépeket hattyúról csillagok alatt,

Holdról, vagy egy fülig szerelmetes délibábról.


És patakzani fog majd a könny az olvasóból,

ahogy szíve facsarodik össze, no-meg, vissza.

És zsebkendőért szalad majd át a jó szomszédhoz 

s tehetségem minden sorát vakon, buzgón issza!


És menetelni fognak egykor majd verseimre,

úgy dalolják minden bötűjét majd hős vitézek,

mert hatalmasabb géniusz leszek mint akárki,

Rám fognak feltekinteni, s csak Tőlem idéznek!


És ott, a mennyekben fenn is hallani lehet majd:

“Óh egek mekkora költő ez a Senki Tóni!

Tehetsége oly mérhetetlenül hatalmas, hogy 

fűzfasípok hangján is, csak Őt fogják dalolni.”


– Múzsám, ki összetörted a szép fitos orrodat

és csapkodva szárnyaiddal engem fejbe vertél,

Parnasszus az magas csúcsáról zuhanva reám,

meghoztad e tehetségem mikor reám estél?



(Pest-Buda 2014. augusztus 31.)

 

 

Legutóbb szerkesztette - M. Laurens
Szerző M. Laurens 208 Írás
Hogy ne legyen titok: a valódi nevem azonos az 1899‚-ben Nagyváradon született közismert kabarészerzőével, akinek számtalan ismert bohózatán nevetünk a mai napig. Az Ő tiszteletére nem használom a Lőrincz Miklós nevet az írásaimnál. Mottó és ars poetica: Építs Templomot Szeretetből, s ne zárd be soha ajtaját a betérő előtt,ki melegségre vágyik! Építsünk Mi Mind Templomot mindazoknak, kik nem képesek önerejükből téglát hordani hozzá! A Szeretet Templomának oltárán mindig égjen a gyertya, mely fennen hirdeti a szeretet dicsőségét az elfásult világban! M. Laurens ( 2004 )