ahol a cím: „FŰZFAPOÉTA”, adott volt. Azt persze készséggel elismerem, hogy ezt a ziccert nem
hagyhattam ki, így-hát megszülettett eme „nagy” mű. Olvassátok gondos figyelemmel, no-meg némi
elnéző mosollyal a lelketekben szegény Tónival szemben. Hogy valójában ki is ő? Az legyen örök titok!
M. Laurens
FŰZFAPOÉTA
(Gúnydal Senki Tóninak ajánlva)
Ó Múzsám, ki összetörted szép fitos orrodat
és csapkodva szárnyaiddal engem fejbe vertél,
az magas Parnasszus csúcsáról zuhanva reám,
meghoztad tehetségem, amikor ütlegeltél.
És lásd, nem kell többé fenn tollászkodnod hiába,
mert rakok neked rímekből fészket – akár százat –
előtted most rejtetlenül áll még üres elmém,
úgy várja, hogy ihlet-csókra nyissad végre szádat!
Szép íriszed szivárványa ragyogja soraim,
tehetség-áldásra emeld fel hát, mindkét karod,
s önts belém áldott és örök szent költői vénát,
…vagy valami ilyesféle…, ha te úgy akarod.
Ígérem írok majd a virágról, a tündérről,
álomról és mindent beborító cukormázról;
írok majd szépeket hattyúról csillagok alatt,
Holdról, vagy egy fülig szerelmetes délibábról.
És patakzani fog majd a könny az olvasóból,
ahogy szíve facsarodik össze, no-meg, vissza.
És zsebkendőért szalad majd át a jó szomszédhoz
s tehetségem minden sorát vakon, buzgón issza!
És menetelni fognak egykor majd verseimre,
úgy dalolják minden bötűjét majd hős vitézek,
mert hatalmasabb géniusz leszek mint akárki,
Rám fognak feltekinteni, s csak Tőlem idéznek!
És ott, a mennyekben fenn is hallani lehet majd:
„Óh egek mekkora költő ez a Senki Tóni!
Tehetsége oly mérhetetlenül hatalmas, hogy
fűzfasípok hangján is, csak Őt fogják dalolni.”
– Múzsám, ki összetörted a szép fitos orrodat
és csapkodva szárnyaiddal engem fejbe vertél,
Parnasszus az magas csúcsáról zuhanva reám,
meghoztad e tehetségem mikor reám estél?
(Pest-Buda 2014. augusztus 31.)
Legutóbbi módosítás: 2014.10.17. @ 10:47 :: M. Laurens
