Marthi Anna : Törékenység

 

 

Párnám vackán megbújok nemsokára.

Ez a fáradtság friss, mégis kíván eszem.

Törékeny alvás a fehér lepedő kényelmén,

átfutó érzés; sok az elcsókolt papírvallomás,

azon kapom magam, van kinek a szemhunyás

trükk gondja fölött; így párosodnak terveim.

Leginkább a fehér álmokat kímélem. Hiszen

a bennük őrzött oltalom – minden botlásból

ellesem -, megtanít elsóhajtani az ihletet.

Kerekíteném csonka értelmem, mélybúvár

kincseimként tudatalattról hozok fel neked

érzéseket. Kagylóba zárod. Finoman árnyal,

szaván fogható ajkamon igazgyönggyé lesz,

míg csendesen beérik benned meditációnk.

Ajkam lélegzettel telt csókján ébredj fel.

 Állandóság leszek, bőkezű szinkronicitás.

 

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2014.10.24. @ 18:37 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1339 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak