Böröczki Mihály - Mityka : Tejesleves

A régi íz még ott lapul ínyemben,

úgy tapadt bennem örökösre, mintha

a végül is – szeressem, ne szeressem,

játékból lépne gyereknapjaimba,

s az adalék, az anyám gyúrta tészta,

lereszelve és deszkára terítve,

azt csipegettem, jó előtte, még ha

tiltották is picinyleg eleinte,

az asztalhoz, úgy ültem, mint a mennybolt,

a deszka lapja enyém volt egészen,

se beosztás, se mérték bennem nem volt,

amíg a tányér mélyéig nem értem,

talán ha cukrot tetéztem rá halkan,

hogy langy tejét egy csöppnyit édesítse,

de balga csöndem kihallott a zajban,

s anyám ügyelt, hogy nézése segítse,

elképesztően sok nap múlt azóta,

a régi fényből itt világlok egyben,

bár nyelvem Európát kóstolózta,

de olyan egyszerűt seholse ettem.

 

Legutóbb szerkesztette - Böröczki Mihály - Mityka
Szerző Böröczki Mihály - Mityka 1008 Írás
1946. Vaszar. Gyönyörű gyerekkor. Iskola. Szeged. Felhőtlen fiatalság. Érettségi. Budapest. Műszaki Egyetem. Kemény kitartás. Diploma. Pápa. Dac és hit. Neki az Ismeretlennek. Vasút. Versek. Vonatok. Pályagörbület. Végállomás. Szombathely. Napilapok. Hetilapok. Folyóiratok. Önálló kötetek. Fénytörések. Vadkörtefák. Vesszőfutás. Antológiák. Ünnepek. Hétköznapok. Két gyerek. Befejezés. Kezdés. Új élet. Szerelem. Öröm. Harmónia. Jegenyék. Stációk. Végtelen út. Vagyok. Tűnődöm. Létezem. Élek. Írok. Anyám templomba jár. Szeretem a vadkörtefákat.