Kui János : A fekete fejkendő bánata

VERS

A fekete fejkendő bánata

Anyám a kibuggyanó
rügy, korán hajt
friss levelet,
bimbójából virág
nyílik, szépsége
a termő fájdalomból
él, az anyaföld
ápolja, a nyári nap
delének nyugalmával
folytatja, a szorgos
munka verítéke hull
kapájára, borong mint
az idő, ha esni készül
az eső, derű mosolyog
ráncos arcán, s boldog
minden napja…őt
köszöntöm:a fekete
fejkendő súlyos
bánatát.

Legutóbb szerkesztette - Kui János
Szerző Kui János 186 Írás
Névjegy Hogy Kui vagyok és János, ennyi legyen elég, szegény ősök gyermekének kincse a szerénység.