Marthi Anna : Álmodtam

 

 

Álmodtam éjjel.

Olyan fiatal voltál, egy tudós.

Sikerült anyáskodnom.

Elaludtál. Levettem szemüveged,

és a hátad mögül kicsúsztattam,

talán a csörgőt.

Szikár, sovány tested volt,

azt hiszem én is becsukhattam

szemeimet. Átkaroltalak,

lehettél volna nádszál két karom közt,

elengedéssel fogtalak, mint

törékenyt őrző,

levegősen tartó ujjakkal.

Gondtalan haladtunk.

Felfelé.

 

Legutóbbi módosítás: 2014.10.28. @ 13:04 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1341 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak