Márton Zsolt : Rend(en) kívüli szonett

 

 

Öt évem úgy lángolt, füstölgött el veled,

pedig tegnap volt csak, hogy könyvet

nyitottam ott a valótlan éjfélben Neked.

Öt év láza emel, éltet, üldöz és követ,

 

Ez utolsó szerelem! -üvölt e láz és nevet.

Ha utolsó, hát inni fogom utolsó cseppedet,

este érte alkuszom féltés zöldszeműje veled:

A másik, ha csókol, én süket és vak legyek!

 

De reggel hagyd, még hagyd ébredni velem,

– mi nem illik törvénybe, jogba se rendbe –

ág-bogát hajnalban hagyd teremni nekem!

 

Nem én a törvényen, a törvény rajtam kívüli,

nekem jogom van, mégha titokban, szeretni,

öt évem sem a rend, hanem azon volt kívüli.

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Márton Zsolt
Szerző Márton Zsolt 57 Írás
nem vagyok senki, tarkómba mar, vagyunk így sokan , húz ez a dal