M. Laurens : EGYSZER VOLT…

M. Laurens:
 
 EGYSZER VOLT
 
Volt egyszer egy hitem az Emberben,
de felnőtt koromra, itt hagyott cserben. 
Becsaptak a tündérek, fájdalmat hagytak,
hófehér  könnyeim, az arcomra fagytak.
Ráébredtem: a gyermekkornak vége,
s meghalt a mesék varázsos szépsége…
 

Volt egyszer egy magányos ifjúságom,

barátok, sok-sok gyerek volt az álmom. Okultam, 
nőttem, mint avar alatt a gomba,
csendesen bebújva  saját magányomba.
Így teltek s múltak a jeltelen évek,
voltak szürkék, rövidek, s olykor szépek…
 
Volt egyszer egy Első, nagy szerelmem.
Lebegtem s lubickoltam önfeledten.
Nem láttam, hogy gyűlnek a fellegek.
Csakis én tehettem róla: meglehet.
Fájdalommá vált szerelmemnek fészke,
szakítás, magány, önvád, lett a vége…
 
Volt egyszer egy boldog házasságom,
egy gyermekem  –A többit már nem várom-
Felnőtté vált s immár saját életét éli,
szülei aggódását, köszöni,  nem kéri.
Jó gyerek lett, támaszunk a korban,
megöregedtünk, s szívünk alig dobban…
 
Volt egyszer sok-sok múló évem,
a holnapot talán még békén megélem. 
Ráébredtem: felnőtt koromnak vége,
rég elkopott mesém varázsos szépsége.
Talán szép volt, talán kerek mint a hold:
Egyszer volt…
 
(Pest-Buda 2014. Október 24-25.)
Legutóbb szerkesztette - M. Laurens
Szerző M. Laurens 208 Írás
Hogy ne legyen titok: a valódi nevem azonos az 1899‚-ben Nagyváradon született közismert kabarészerzőével, akinek számtalan ismert bohózatán nevetünk a mai napig. Az Ő tiszteletére nem használom a Lőrincz Miklós nevet az írásaimnál. Mottó és ars poetica: Építs Templomot Szeretetből, s ne zárd be soha ajtaját a betérő előtt,ki melegségre vágyik! Építsünk Mi Mind Templomot mindazoknak, kik nem képesek önerejükből téglát hordani hozzá! A Szeretet Templomának oltárán mindig égjen a gyertya, mely fennen hirdeti a szeretet dicsőségét az elfásult világban! M. Laurens ( 2004 )