Neogrády Antal : HAZÁM

U N I O

Bontott tégla s tetőcserép között
Szellőrózsa hajt és vadmimóza,
Kátrányos hordón döng a lódarázs,
Kőporát az orkán szertesózza,
Ajtó nélkül lebzsel a garázs.

Kibelezett Moszkvics ajtaján át
Menekül az ég felé a gyom,
Vakolatlan házra fut a repkény,
Michelin-kaspóban nő a liliom,
Macskazug a villanyóra-szekrény.

Kopasz tyúkok közt ásít egy szamár,
A ház felől cvekedli szublimál,
Asztmás kéményből somfordál a füst.
Szurokszagú és savanyú a nyár,
Homokot hány a lakodalmas üst.

Zártszelvényből hegesztett akolban
Birkatrágya s fazekas korong.
Égetetlen száz agyagcsuporba
Minden éjjel hálni jár a gond,
S rozsdalé bundál a sárga porba’.

Ott, ahol a vasút tilinkózik
S tetten érhető a visszhang: hogy csal,
Véget ér a kitérő s a rampa
Téglát pucol kampós ácskapoccsal:
Zingráberné Forintos Aranka.

Bessemerben ég a naplemente,
Elcsitul a haszonvas-telep,
Öntudatos kutyák már ugatnak,
Farmerkéken alszik el kelet,
Ellenében az arany nyugatnak.

Odaát még görnyed a vasárnap
Vágókorongok sirmiccentenek,
Ívhegesztők kobaltkék lidérce
Vetít a falra óriás szellemet,
Esővízbe mártva hűl a férce.

Valahonnan dub-dub-ol a techno,
Üget keresztül lompos kerteken,
Léghorn tyúkok kényszerrezonálnak
Salgóvasból tákolt ketrecen
S átlökik a zajt a pókfonálnak

Parázstalan műfények zörögnek,
Takarékos mindenütt a csend,
Szobaantennán hintál a kétség,
Titkok feslenek fel odabent.
Adáshiba: muslicál a kékség.

Fütyül a gyors, kattogó a hajnal,
Felesel az első villamossal.
Ilyen a sors, így élünk nyaranta,
Téglát pucol kampós ácskapoccsal,
Zingráberné Forintos Aranka.

 

 

Legutóbb szerkesztette - Neogrády Antal