Kopár kertekben csatangol a szél,
avar sárgáll léptei alatt,
fák törzsén kopogtat a harkály,
reméli, kerül még pár falat.
Mázolt levelek közt egy ág hegyén
néhány elfelejtett alma vár,
arcukat megcsípte a dér, s lehet,
a pír leplében romlottak már.
Szürkületben a varjú vágya, hogy
jöjjenek újra vidám napok,
álmában a csíra fényre vágyik,
mint mélyben szunnyadó mondatok.
