George Tumpeck : Fresh Dino

 

Dezső, az ősember, aki mellesleg nős ember, csendesen ücsörgött barlangja előtt, és pattintott kőszerszám gyűjteményét polírozta Dezsőné frottír törölközőjével. Ez önmagában is rossz ómen, de Dezsőnk ekkor még nem tudta, milyen kemény napja lesz. Dezsőné már hajnali 11 körül feltápászkodott, félrerugdosta a medvebőr takarót, felvette legszebb zebracsíkos zebrabőr ruháját, és sikkesen kicammogott a barlang elé.

— Dezsőőőőőőő, mars a boltba, ma dínót akarok enni — sziszegte, ami nem jelentet jót.

Dezső felpattant, magához vette a furkós botot, és elindult dinoszaurusz húsért. Az asszony szava parancs, főleg a reggeli kávé előtt. A bolt kihaltnak tűnt, sehol egy lélek, így Dezsőnk minden nehézség nélkül megtalálta a dinoszaurusz konzerveket. „Fresh Dino meat“ — olvasta a címkét, majd a „Voice of the Dino“ címkét is. Hmmm… vajon melyiket akarja az asszony? — tűnődött el, majd biztos, ami biztos, mind a kettőt magához vette. Gyorsan hazaért, még a pénztáros sem érte utol, pedig nagyon szaladt.

Dezsőné gyanakvó szemmel mérte végig Dezsőt, aki lihegve, de boldogan mutatta a két konzervet.

— Itt van drágám, hízzál meg — vetette oda, majd félreugrott a felé hajított medvekoponya elől.

Dezsőné ebédhez terített, két lapos, viszonylag tiszta követ görgetett a barlang elé, majd Dezső pattintott konzervnyitójával felbontotta a „Fresh Dino” konzervet. A dobozból kiugrott egy valóban „Fresh“ Dínó, olyan miniature T-Rex, teljes fogsorral, majd pánikkeltően nőni kezdett. Mint a kacsás úszógumi a strandon, felfújás közben. Dezsőné sértődötten bevonult a barlangba és onnan kiabált.

— Dezsőőőőőő, csinálj vele valamit!

Dezső a furkósbottal püfölni kezdte, de ezt nem kellett volna tennie. Dínó ideges lett, és nem tudom, láttatok-e már ideges Dínót, olyankor szörnyű. Még szerencse, hogy a „Voice of the Dino“ konzervet nem bontották ki, így legalább csend volt. Illetve Dezsőné hangjától eltekintve volt csend. Szóval nem volt csend.

Dezső futni kezdet, hol a Dínó előtt, hol mögötte. Nem volt benne biztos, hogy Dezsőnétől fél jobban, vagy a Dínótól.

A sok futkározásnak az lett a vége, hogy elfáradtak, biztonságos távolba leültek egymással szembe, és együtt hallgatták Dezsőné rekedtes hangját. Dínó irigykedve, Dezső szörnyülködve. Lassan beindult a kommunikáció, Dezső a hasára mutatott, erre Dino a középső ujját mutogatta. Dezső a barlang felé mutatott, Dínó köpött egyet a barlang felé. Szóval nem volt teljes az egyetértés.

Dezső nem mert hazamenni Dínó nélkül, Dínó nem akart a barlang felé menni. Kis szünet után Dezső felajánlotta, hogy felbontja a „Voice of the Dino“ konzervet, ha leugatja kedves nejét. Ez a Dínó egy marha nagy állat volt, simán lehülyézte őnaccságát, majd bele is harapott.

Dezső vidáman kuncogott a bozótban, mert előjönni azért nem mert. Nem volt benne biztos, hogy ki lesz a győztes. Dínó megunta a cirkuszi mutatványt és boldogan elindult világgá. Dezső szomorúan nézett utána.

— Most mehetek ápolni — morogta, és felkapta a furkósbotot.

Legutóbb szerkesztette - George Tumpeck
Szerző George Tumpeck 301 Írás
BemutatkozásTumpeck György vagyok, 1953 nov. 14-én születtem Budapesten. 1985 óta élek Canadában, először Torontoban, majd az utóbbi pár évben Niagara Fallson. Hobbim a horgászás, szeretem a csendet, az egyedüllétet. Fotózással is foglakozom, és természetesen írok is. Társaságom szerint, jókedéjü, vidám emberke vagyok, én ezt inkább egy bohóc álarcának érzem