Szilágyi Erzsébet : a dalnok bukása

Zengő, ritmus

 

most már látja szemem, mit érsz
dölyföd majd’ az eget verdesi szárnyalón
más költőt sose hordozott
hátán szittya vidék, sőt az egész világ –

állítod s fejeden babér
önként tetted e díszt fődre kitüntetőn
minden dalnokot elpüfölsz
hozzád mérni ki vágy’ verseivel magát

s jő ím bátran egy éltes úr
lantjában csoda dal, ritmusa újszerű
hősünk reszket, e vers különb!
szólíts: “Aszklepiádész!”, nevetek, ha nyersz.

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2014.10.28. @ 16:50 :: Szilágyi Erzsébet
Szerző Szilágyi Erzsébet 230 Írás
Az ELTE orosz-latin szakán végeztem. Voltam az Akadémiai Kiadó szerkesztője, a szegedi JATE Klasszika-filológiai Intézetének oktatója, a Semmelweis Egyetem nyelvtanára. Versfordításokkal már gimnazistaként próbálkoztam. Magyar verseket, novellákat csak néhány éve kezdtem írni.