Zengő, ritmus
most már látja szemem, mit érsz
dölyföd majd’ az eget verdesi szárnyalón
más költőt sose hordozott
hátán szittya vidék, sőt az egész világ –
állítod s fejeden babér
önként tetted e díszt fődre kitüntetőn
minden dalnokot elpüfölsz
hozzád mérni ki vágy’ verseivel magát
s jő ím bátran egy éltes úr
lantjában csoda dal, ritmusa újszerű
hősünk reszket, e vers különb!
szólíts: „Aszklepiádész!”, nevetek, ha nyersz.
Legutóbbi módosítás: 2014.10.28. @ 16:50 :: Szilágyi Erzsébet
