Lantos Tímea : Megfürdöm a Holdban

 

Ma éjjel gyermekszemekből
könnyekké fagynak a csillagok,
s úgy toporzékol a szívem,
mint zúgó gyárban virrasztó
munkás imájában a káromkodás.
Felégessem vagy megfessem
újra szőtt hitem vásznát?

 

Ma éjjel, míg virraszt Isten,

s mint favágó a rönköt

úgy méregeti a zsúfolt görcsös sorokat,

addig kiszámolhatom

zsebre vágjam-e rongyos hitem,

vagy nincstelen maradjak.

 

Ma éjjel megfürdöm a Holdban,

ajkamra kenek egy pityergő csillagot,

szikkadt avarba ugrom,

egy percre megbolondulok….

 

Megszelídít engem is Isten?

És akkor is fesztelen,

ha már rákosra bomlassza a bűn a világot?

Némán sírdogál-e,

vagy szájára veszi az embert,

s az ő bőrén is gyarapodik árok?…

 

Legutóbbi módosítás: 2014.10.28. @ 16:20 :: Lantos Tímea
Szerző Lantos Tímea 82 Írás
Azt hiszem mindig éreztem magamban valami pluszt, és ki nem aknázott energiát. Szeretnék adni... Alkotásaimban próbálom megfogalmazni az emberi élet törékenységét, a szeretetet, a hitet, és a természet megfoghatatlan szépségét. Eddig három antológiában jelentek meg műveim, illetve egy kedves barátom könyvbe köttette verseim, novelláim. Azt hiszem jól írni, nem könnyű feladat, mint egy összetört porcelán darabjait akarnánk összeilleszteni... Hogy a verseket, ki hogy értelmezi, több tényező függvénye, és ha egyeseknek nem tetszik az sem baj, hiszen írni csodálatos megtisztulás!