Lantos Tímea : Megfürdöm a Holdban

Nyomtatás

Ma éjjel gyermekszemekből
könnyekké fagynak a csillagok,
s úgy toporzékol a szívem,
mint zúgó gyárban virrasztó
munkás imájában a káromkodás.
Felégessem vagy megfessem
újra szőtt hitem vásznát?

Ma éjjel, míg virraszt Isten,

s mint favágó a rönköt

úgy méregeti a zsúfolt görcsös sorokat,

addig kiszámolhatom

zsebre vágjam-e rongyos hitem,

vagy nincstelen maradjak.

Ma éjjel megfürdöm a Holdban,

ajkamra kenek egy pityergő csillagot,

szikkadt avarba ugrom,

egy percre megbolondulok….

Megszelídít engem is Isten?

És akkor is fesztelen,

ha már rákosra bomlassza a bűn a világot?

Némán sírdogál-e,

vagy szájára veszi az embert,

s az ő bőrén is gyarapodik árok?…