Zengő : Aszklepiadészek

 

 

 

Bökvers

Dudás Sándor

 

Nógathatsz, Tibor! Óh, a vers –

hát erről lehet egy életen át vitánk,

ám tudd, én nem a kedvedért

írok s engem elismerhet a szép jövő!

 

 

Valóm-kérdés

Sárközi Mariann

 

Gyűlöllek, te alaptalan,
kártékony szerelem! Tudd, ami szívemen
s ily’ formán feszül, azt imák
– úgy, mint kedvgyomot – oldják. Milyen élet az,

hogy bánat terem ott, ahol
gazdát lelhet a vágyíz – aromája méz –
majd lelkébe vigaszt csal, és
ösztönnel születik meg, mi jelen mosoly.

Vallottam magamat. Valóm.
Próbáltam, hogy önöm pont beleférjen. Én
nem hittem, velem is tehet
fárasztót, ami csók, mit sose’ kaphatok.

Mámort inna alaktalan
szomj, szájam peremén – már nagyon ég, elég -:
téged, mert te vagy az, kitől
megváltozna egóm. Mondd, mikor érkezel?

 

 

a dalnok bukása

Szilágyi Erzsébet

 

most már látja szemem, mit érsz
dölyföd majd’ az eget verdesi szárnyalón
más költőt sose hordozott
hátán szittya vidék, sőt az egész világ –

állítod s fejeden babér
önként tetted e díszt fődre kitüntetőn
minden dalnokot elpüfölsz
hozzád mérni ki vágy’ verseivel magát

s jő ím bátran egy éltes úr
lantjában csoda dal, ritmusa újszerű
hősünk reszket, e vers különb!
szólíts: “Aszklepiádész!”, nevetek, ha nyersz.

 

 

 Vágy és lét

Szepesi Zsuzsanna

 

Vágyak lángjaitól a lét
százszor hamvad el, és éled is újra, mert
álom hajtja – keresve célt…
hol nem lesz idegen, nélküled érkező.

 

 

Várlak

Zajácz Edina

 

Hányszor volt üres ágyam, és
hányszor kértem, egyél, míg lepedőnyi  jut.
Téged vár ma is éjruhám,
telt Holdad maradok, s vagy cicomátlan Ég.

 

 

 

Szikra

Mészáros László

 

Kéken habzik a lég felém.

Áttetsző vagy, akár fényderes utca, míg

némán surran az éj alá

mennykő-vert tereken. Szikra a vágy, ne félj!

 

 

 Október hat

Bakos Erika

 

 
Elvérzett seb a múlt. Halál
járt némán Aradon, s gyászba borult a nép.
Alvadt-vér pipacsok tövén
hősök lelke zokog nincstelenül. – Ma még…

 

 

Őszi alkony

Sonkoly Éva

 

Rég rám lát, nem is érzi már,

válláról a napfény átsuhan, álmodó,

látványát gyorsan, átfutón

párássá teszik már, ághegyen kék cinkék.

 

 

 

Őszi éj

Sylvester Anita

 

 

Jöttem fázva az ősz ölén,
bágyadtan szomorú dallamot énekelt
fák hulló levelén a park;
minden sírt, ahogy én – tegnapom alkonyán.

Dermedt tájban a hold fehér
tányérján ragyogó fény szalutált felém;
békét adva a táj sötét
árnyjátéka fölé – gömbje finom helyén.

Rád gondoltam, ahogy szökött
testemből az erő -, lelkemen ott maradt
arcod szép vonalú nyomán
csillagképbe futó nesztelen őszi éj.

 

 

 Nem tudom

Szikora Zsó – zsoszi

 

 

vannak vállamon álmodón
elszédült napok és nem tudom olykor én
választottam e hogy legyél
vagy vágyunk ereink esküje által él

 

 

 

 

 

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Zengő
Szerző Zengő 15 Írás
"A Héttorony szerkesztősége meghirdeti tehát első dalnokversenyét, amelyet igény szerint követ majd a második, harmadik, úgy nagyjából kéthetente, esetleg hetente. A pályamunkák alcíme legyen Zengő, így majd magabiztosan felismerjük majd őket." A heti (kétheti?) zenére érkező verseket nálam találjátok. Következő feladvány: https://www.youtube.com/watch?v=SVyza9jzw18