Megfagyott tündérkönnyek
jégcsap orgonáján
dermesztőn szomorú négykezest
játszik egy hiú ábránd,
s vele a hó boszorkány.
Hallgatóságuk téltábornok, s jégkirálynő,
leheletük szomorú jégvirág,
melyből csak halott jégvilág nő.
Mindenki titokban kémleli a távolt,
közeledik-e már a kikelet,
rügyet, virágot, megváltást
várva földből és fáktól,
de még nem jő a tavasz,
hisz Tél tábornok oly ravasz.
Jégcsapdárdák őrzik álmát,
azok viszik még a pálmát,
szemük hideg kegyetlenség,
hóvirágnál fejetlenség,
tavasztündért ébresztgeti,
kicsiny bokrot hitegeti,
meleg szívvel, jó szavakkal:
– Mindjárt jövök a tavasszal!
Fohászkodik égi sereg,
Tél tábornok lelke remeg,
miközben az idő telik
egyre-másra engesztelik,
kőből az ő szíve sincsen,
ebben hihetsz, édes kincsem.
Nyújtózkodnak már a rügyek,
képviselve a jó ügyet,
tavak jege nagyot dörren,
jelnek tűnik, s egyre többen
állnak fel, s a Napba néznek,
ki titkon üzen a reménynek.
Egy szélfiú leskelődik,
de a tündért egyre őrzik,
öltöztetik, csinosítják,
napsugártól illatozva elindítják.
Minden lépte egy-egy virág,
belepirul egész világ,
a hajnal könnye meglocsolja,
a telihold megcsókolja,
– Be jó, végre megérkeztél,
rebegi a csipkebokor.
Így ölelik egymást végre,
ugyan ki gondol a télre!
2012. 04. 16.
… gyerekversnek, nagyon sűrű, dallamtalan… mesének befejezetlen, olyan „félig telt, félig üres”… nincs benne az a harmónia, ami érint. Kötelező képek vannak. Mert tudjuk, annak úgy kell lennie… Pedig, ott van az, amitől a tied, a te hangod… de előtte ezeket a direkte képeket le kéne szedni, és ha már vers… ezeket az „ójaj” ragrímeket is…
Ezt most nem publikáljuk.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:12 :: Király Attila
