D. Bencze Erzsébet : Árvalányjaj

Hazudjunk magunknak

egy utolsó szerelmet,

egy forró ölelést a lusta

szeptemberi délutánban,

ebben a küszöbünkig érő

messze néző, halk,

őszi suttogásban

hívjuk elő a fakó,

tikkadt búzamezőket,

a májusi csókokat őrző,

enyhet adó boglyák hűvösét,

álmainkból elcsent vágyainkat,

lassú, mosolygó hervadással

kapaszkodjunk fel még

az utolsó, buja táncát

járó napsugárba,

mielőtt mindenünkből kifoszt

ez a ködben elvésző,

borzongó, rozsdaszín ősz!

 

Batyumba kötött emlékeimből

lassan kiutaznak a csillaghullató,

augusztusi éjszakák,

végtelen, remegő síneken

robog tova ez a forró nyár. –

Hjaj! – sóhajt egy árvalányhaj,

– magam maradok megint

a ringatózó ökörnyállal!

 

 

Legutóbbi módosítás: 2014.09.14. @ 09:50 :: D. Bencze Erzsébet
Szerző D. Bencze Erzsébet 155 Írás
Mottóm: „Az alkotás arra való, hogy a lélekbe hatoljon és megérintse szeretettel.” (Jókai Anna) Szülővárosomban, Zalaegerszegen élek és alkotok. A Gondviselésnek köszönhetően három művészeti ágnak is hódolhattam: a zenének, képzőművészetnek és a költészetnek. Végzettségeimnek megfelelően nyugdíjba vonulásomig mint kirakatrendező, dekoratőr, rajz-, biológia-, és énektanár dolgoztam. Alapító karnagya voltam a kétszeres Nívó-díjat és arany-minősítést kiérdemelt Zalaegerszegi Város Fiúkórusnak (1991-1999). 2005 óta a Zalaegerszegi VITRIN Kortárs Képzőművészeti Egyesület tagjaként több önálló és csoportos kiállításon szerepelnek alkotásaim. Gyermekkorom óta írok verseket, de csak 2007 óta jelennek meg folyamatosan írásaim különböző folyóiratokban, antológiákban és online irodalmi portálokon. Versesköteteim: Az ősz illata (2011, magánkiadás), Üveghang (2012, Krúdy kiadás saját illusztrációkkal), Túl közel ( 2019, Pannon Írók Társasága-saját illusztrációkkal) Még több rólam: https://7torony.hu/content.php?c=58873