Furuglyás René : Bódulat

 

 

A szomszéd ház tetején

pihent meg a fehér Hold.

Fölé zord felhők gyűltek,

az ég esőköpenyt hord.

S itt ülök magamban,

fehér falakba zárva…

Hallgatom, ahogy az óra

vált a holnapi mába.

Lehunyom a szemem,

egy pillanat az egész…

Ködkép szállott elém,

így bódul meg az ész.

Téged is elszorít,

zsarol már az álom.

Lehet rég itt hagytál,

de jelzésed várom.

Huszonhárom perce

nem olvastál belőlem…

Késő van, nekem is

csak kezem van erőben.

Szüntelen kalapál,

oly veszettül neked

értelmetlen ütve

a billentyűzetet.

Csak annyit közölne,

hogy legyen álmod szép!

Tóduljon elmédbe

sok éles, színes kép!

Virágozzon szíved,

örülj meg a mának!

Ne zárkózz a tegnapba,

a holnapok már várnak…

Szemed mást is úgy, mint

engem, varázsoljon.

Énekeljen ajkad,

dalod szívhez szóljon!

Minden nehézségben

találd meg a szépet!

Most már tényleg jó éjt

kívánnom kell néked!

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Furuglyás René
Szerző Furuglyás René 196 Írás
Furuglyás René, felvidékről származom, budapesti főiskolás vagyok. 1992.03.25.-én születtem Érsekújvárban (Szlovákia). Ma Szentendrén élek. "Légy büszke, hogy tiéd minden szavad, s ha tudod ki vagy, érezd is annak magad!" ( Tiéd a szó )