Marthi Anna : Nekem nyóc

Szomorkodom, mégis tűrhető.

Boldogságod itt is jóleső,

ha beleszámítjuk, az, hogy élsz,

mindent megér. Tudod,

itt még falak közt vánnyadt

hajnalok, ostoba álmok.

Leginkább ott sérülök,

hol segíteni próbálnak barátok.

Mert ez nem gyászidő,

fogom lüktető szívemet,

ne ugorja át, hagyom

e szomorkodást, míg lehet…

 

Legutóbb szerkesztette - Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1318 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak