Szomorkodom, mégis tűrhető.
Boldogságod itt is jóleső,
ha beleszámítjuk, az, hogy élsz,
mindent megér. Tudod,
itt még falak közt vánnyadt
hajnalok, ostoba álmok.
Leginkább ott sérülök,
hol segíteni próbálnak barátok.
Mert ez nem gyászidő,
fogom lüktető szívemet,
ne ugorja át, hagyom
e szomorkodást, míg lehet…
Legutóbbi módosítás: 2014.09.03. @ 06:07 :: Marthi Anna