Sonkoly Éva : Álomban, ébren

Zengő

 

Ujjad játszott kezemen,

finom mozdulattal, kedvesen.

 

Pergő levél, tovafutó akkord,

mondhatod, akkor volt.

 

Most van, s lesz mindig,

álomban, ébren, velem.

 

Nem veheted el, ajkamon

hagyott, meleg sóhajod.

 

Nézem a kanyargó utat,

az idő ma illanó pillanat.

 

 

Legutóbb szerkesztette - Sonkoly Éva
Szerző Sonkoly Éva 563 Írás
Gyógypedagógiai tanár vagyok. Az Alföldön születtem, Kaposváron élek. Mióta emlékezni tudok az irodalom rajongója vagyok, mesék, regények, versek. Sok évvel ezelőtt egy tanítási szünetben kezdtem valamiféle belső zenére sorokat írni. Eldobtam, de a gondolat, hogy még egyszer megpróbálom, biztosan izgatott, mert azóta vagyok ezen a téren próbálkozó. Sok kedvencem van klasszikusok, napjaink írói. Mégis, Váci Mihálynál aligha érzékelteti számomra más költő a hiányt, sorai emlékeztetnek életem sokszori újrakezdéseire, hitet adnak. "Újra kezdeni mindent e világon, – megteremteni, ami nincs sehol, de itt van mindnyájunkban mégis, belőlünk sürgetve dalol, újra hiteti, hogy eljön valami, valamikor, valahol…"