Bogár Gábor : Koravén gyermekem…

 

 

Koravén gyermekem szelleméhez szólok:

Oh, hogyan boldogulsz, míg fejed zsong a gondtól?

Loholsz álmatlanul, olthatatlan szomjjal;

Mert magad vagy te a vágy és a forrás.


Finomult érzékid csodálhatnák grófok;

Elméd élén pendül egy üveg egri óbor…

Leánnyal játszanál, hófehér kacsókkal,

Mert mind nyájas hozzád, és te vagy a kondás.


Mesteri könyveket bújnak csuhás gótok –

Oh, szívük tótükör, míg leplük szennyes rongyból;

Lüktető sorokat rónak mély műgonddal,

Mert bölcsek és jók, párnájuk a tudás.

 

 

Legutóbb szerkesztette - Bogár Gábor