Széles László Gábor : Léleklabirintus

Rommá tört életek szilánkjai felett merengő lelkek,
mint megannyi lidércek, táncra kelnek.
Énekelnek, dúlnak-fúlnak,
hol veszékelnek, hol meg vigadoznak.

Szállnak a homályba,
utánuk a fények,
nyomukban sikolyok,
karcosak,kemények.

Zúgnak a harangok,
megint jön egy lélek,
koporsóban viszik
testét a szegénynek.

Remegő lelkek ölelik át sorban,
köszöntik egyesével,
ki-hangosan, ki halkan.

Elmennek a gyászolók,
oldódik a lélek,
nem érzi már e világot oly rém’-nek.

Legutóbb szerkesztette - Széles László Gábor