M. Laurens : LEFEKÜDTEM EGY HÓANGYALLAL

 
( dadaista álmok )
 
Lefeküdtem egy hó-angyallal
velünk aludt a napsugárcsillanás
s genetikailag megoszlok magam között
mert  eltapos a szembe rohanás
rengeteg Ábel bolyong a rengetegben
s szememben puskát ragad a kék
és másodikra mindig is eltalálom
lábamon lankadva mások lábait rég
 
melleid masztodon inda fonja körbe
s csinos perpatvart izzad a sík
rám marad a ragadós maradék
az angyalok engem cserélnek megint
 
rajtam csipkelődnek rozsdás vakvarjak
s dermesztő színben pompázik a cement
eső szagú hernyók kúsznak keblein
szagold hát csak te is a véges végtelent
angyalszárnyaid letépem te néma hal
mert nem hiszem hogy nem hiszed
akarásod néma mint a mokány téglafal
s dermedten gereblyézem széttört szívemet
 
sikítólelkű árva méh vagyok a herék tengerén
pillangóid  tánca kezedben detonál
szemöldököm is látta amit egykor én
s azóta fehér fogam mint a mészkő máll
ingatag küllemet ringat szerelmed szelleme
és mosatlan kézzel az égre felpofoz
fordul a bolygók sorsa sipákolja a sas
s egy maláj lakáj ki semmit sem hoz
 
lefeküdtem egy hó-angyallal
velünk aludt a napsugárcsillanás
az angyalok engem cserélnek megint 
hisz nem maradt már senki más
 
(Pest-Buda 2014. augusztus 31.)
     
Legutóbb szerkesztette - M. Laurens
Szerző M. Laurens 208 Írás
Hogy ne legyen titok: a valódi nevem azonos az 1899‚-ben Nagyváradon született közismert kabarészerzőével, akinek számtalan ismert bohózatán nevetünk a mai napig. Az Ő tiszteletére nem használom a Lőrincz Miklós nevet az írásaimnál. Mottó és ars poetica: Építs Templomot Szeretetből, s ne zárd be soha ajtaját a betérő előtt,ki melegségre vágyik! Építsünk Mi Mind Templomot mindazoknak, kik nem képesek önerejükből téglát hordani hozzá! A Szeretet Templomának oltárán mindig égjen a gyertya, mely fennen hirdeti a szeretet dicsőségét az elfásult világban! M. Laurens ( 2004 )