El kell mondanom, bár nem szokásom,
ma fáztam, rázott a hideg
a tornácon, hol örök idők óta
nyár van, részletezhetném, minek.
A könnycsatornákból zizegve hulltak alá
rőtvörös, száraz falevelek,
meleg vizet ittam, sok cigarettával,
s bevillant, többé nem leszek.
Maradhatnék, hisz hosszú még az ősz,
csak nagyon fázom, mindenem kihűlt,
és nincsen bennem semmi alázat,
ami volt ma végleg kiürült.
Kereshetnélek, te is kereshetnél,
csak éppen út nincs, és nincsen jó irány,
még nem múlt el, még nagyon szeretlek,
még ordít bennem, zokog a hiány.
S ha utad során meglátod a földön,
az esőtől szétmállott falevelet,
öleld magadhoz, fektesd melledre,
mert én leszek.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:22 :: Nagyálmos Ildikó
