Tóth Zita Emese : Előszó

 

Kezeidtől néma lettem s ingatag,

csókodtól megbénult az agy,

s ki tudja, hány törvény bomlott szét,

mocskosak lettünk és éjsötét,

mégis tisztán látlak, hófehérnek,

s így is szólítnálak enyémnek,

hisz nem vagy tőlem rosszabb, se jobb,

s míg csókomtól elveszett tudatod,

most visszaadnék mindent könnyűszerrel,

csak csókolj újra, csókolj ezerszer,

mert hiába tiltott, ha a szabály törékeny,

csak dadogok nélküled, s én sem értem,

miért fut, őrjöng, ordít, szalad

utánad a szív, ha nem szabad,

s mégis féltve őrzött, nyílt titok,

hogy nem vagy tőlem rosszabb, se jobb.

 

 

Legutóbb szerkesztette - Tóth Zita Emese
Szerző Tóth Zita Emese 137 Írás
Van egy saját Palintám, illetve egy Andrisbabóm és egy Zoécskám is. Az írás a legnagyobb függőségem. : ) '92-es évjárat.