Bakos Erika : Lányom nélkül soha

Kagyerják Attila Tamás festménye

 

 

Látod azt a csillagot?
 Fénye átölel,
 téged és engem is kicsim.
 Utat mutat a jövő felé…
 Itt a perc gyilkossá válik,
 ott minden apró csoda
 majd belőlünk fakad.
 Nézd, ahogy ránk nevet a Hold,
 és ahogy körülvesznek
 az alvó fák,
 feledtetik a múltat, a veréseket,
 ezt az országot…
 Csak a csillagot nézd,
 ma megszökünk, te meg én.
 Ne félj, Isten vigyáz ránk.

 

/ Gondolat, képre írva. /

 

Legutóbb szerkesztette - Bakos Erika
Szerző Bakos Erika 228 Írás
Bakos Erika vagyok egy Szeged melletti kicsi faluból. 54 éves, két gyermek édesanyja. Szeretem a szép szavakat, az őszinte gondolatokat és a szép verseket. Kedvenceim: József Attila, Pilinszky János és Ady Endre. Versírásra a férjem halála után adtam a fejem, így próbálom öt éve örömeim, fájdalmaim kifejezni. Az első irodalmi portál, ahol publikáltam gondolataimat, a Poet honlapja. Tagja vagyok a DéeMKá Irodalmi Csoportnak. Nincs saját kötetem, de verseim jó néhány Antológiában megjelentek. Még az út elején tartok, de a költészet iránti alázattal teszem a dolgom. A Héttoronyba tanulni jöttem és megköszönöm a jóindulatú segítséget. Szeretnék a portál aktív tagja lenni. örömmel tölt el, hogy itt lehetek.