Be mikor még nem voltál!
Milyen béke honolt még.
Álmodni, sem álmodtál.
Milyen jó volt akkor rég!
Gyarló vagy, és egy förtelem!
Körbe nézek, s csak jajgatok!
Nincs benned egy csepp értelem!
Elferdült majom fajzatok!
De kérve kérlek Istenem.
Bocsáss meg most még nekem.
Fáj! De lehunyom szemem.
S összekulcsolom két kezem.
„Legyen béke az emberen”
Mert én békémet nem lelem!
—————————–
Szia Laci! Mint egy időzített bomba. Ez jutott elsőre eszembe, míg olvastalak. De hiába vártam a hatást, vagyis azaz igazi robbanás elmaradt.
– Az első sor, első szavával nem tudok mit kezdeni. Miért is? Minek is az a „Be”?
„Be mikor még nem voltál”
– Nem azzal éred el a „hatást”, ha minden sor végére írásjelet teszel ki. Az olvasó érzi, ha…, hisz a verset úgy kell megírni, hogy érezze az olvasó, mikor fáj, mikor sajdul, és mikor üvölt a vers. Nem kell, nem szép, ha minden sorát „lezárod”. Engedd az olvasót bolyongani a sorok közt. Így csak megtorpan, falba ütközik, s csak egy „lista” lesz belőle.
Érzem benne a dühöt, a tehetetlenséget, a keresést, de tartalmilag sajnos nem mond sokat a vers.
Ezen még dolgoznod kell
Üdv.
Hajnal
Legutóbbi módosítás: 2013.09.30. @ 16:21 :: Deák László Olivér