Be mikor még nem voltál!

Be mikor még nem voltál!

Milyen béke honolt még.

Álmodni, sem álmodtál.

Milyen jó volt akkor rég!

 

Gyarló vagy, és egy förtelem!

Körbe nézek, s csak jajgatok! 

Nincs benned egy csepp értelem!

Elferdült majom fajzatok!

 

De kérve kérlek Istenem.

Bocsáss meg most még nekem.

Fáj! De lehunyom szemem.

 

S összekulcsolom két kezem.

„Legyen béke az emberen”

 

Mert én békémet nem lelem!

 

—————————–

 

Szia Laci! Mint egy időzített bomba. Ez jutott elsőre eszembe, míg olvastalak. De hiába vártam a hatást, vagyis azaz igazi robbanás elmaradt.

– Az első sor, első szavával nem tudok mit kezdeni. Miért is? Minek is az a „Be”?

„Be mikor még nem voltál”

 

– Nem azzal éred el a „hatást”, ha minden sor végére írásjelet teszel ki. Az olvasó érzi, ha…, hisz a verset úgy kell megírni, hogy érezze az olvasó, mikor fáj, mikor sajdul, és mikor üvölt a vers. Nem kell, nem szép, ha minden sorát „lezárod”. Engedd az olvasót bolyongani a sorok közt. Így csak megtorpan, falba ütközik, s csak egy „lista” lesz belőle.

 

Érzem benne a dühöt, a tehetetlenséget, a keresést, de tartalmilag sajnos nem mond sokat a vers.

Ezen még dolgoznod kell

Üdv.

 

Hajnal

27látogató,1mai

Szerző Deák László Olivér 0 írás
18 éves leszek, hobbiból írók, eddig még nem publikáltak sehol. De szeretnék véleményeket és ezek mellet sokat tanulni.

Legyél az első, aki hozzászól

Hagyj üzenetet