Helyszínelési jegyzőkönyv:
„Az elhunyt férfi, 65 éves, 178 cm magas, 92 kg testsúllyal túlsúlyos, haja normális, ősz, roncsolt külsérelmi nyomok nincsenek, a zúzódások már elhalt szövetek roncsolódásait jelzik…”
petruchio2011@freemail.hu: — alig működik a chat, telítve a net?
kathrina@gmail.com: — vagy megint rossz a géped :DDD
petruchio: — mi nem rossz még nálam? (((
kathrina: — a legrosszabb Te magad vagy ((
petruchio: — kösz… tudsz ám simogatni Kicsim
kathrina: — az életem adtam volna érted, elbasztál mindent
petruchio: — tudom, az a 24 órát kéred még? mielőtt vele élsz enyém az utolsó napod? a férjed tudja már, hogy lelépsz?
kathrina: — majd megtudja, ha eltűntem. Tiéd az a 24 óra, megesküdtem a fiam életére, hogy úgy lesz… és egyébként is, szeretlek és veled akarok még egyszer boldog lenni. Akkor, amikor te kéred, ahogy megígértem.
petruchio: ÁMEN
Helyszínelési jegyzőkönyv:
„… az agy metszeti vizsgálata során mind a cerebrum mind a mesecephalon területén meszesedés életkornak megfelelő szintje diagnosztizálható. A cerebellum elhalt sejteket is tartalmaz, ami korábbi strókra utal…”
— Szia Anya. Nem gondoltad meg magad? Ott lehet velem ő is? Ne kocsizzon oda potyára.
— Persze, hozhatsz bárkit, csak azt a senkit ne. Hová tetted az eszed, lányom, hogy nem tudtad már régen elzavarni? A férjed merre van?
— Anya! Ezerszer megbeszéltük, hogy ez nem téma. Az én életem és én döntök, kit szeretek. Szerettem őt, nagyon, de véget vetettem mindennek, mert kilátástalan lenne vele az élet. Rá nem alapozhatok, rájöttem. Nekem olyan kell, aki mellett biztonságban vagyok. És megtaláltam őt, ráadásul a korával sem lehet bajod, hat évvel fiatalabb, mint én. A férjem valahol iszik, de bánja fene. Már nem érdekel a sorsa. Szia Anya, akkor holnap délután ott vagyok, ahogy szoktam azzal a busszal megyek. Vigyázz magadra. Szeretlek.
Helyszínelési jegyzőkönyv:
„…a mellkas megnyitását követően szemmel láthatóan megállapítható az elhalálozás közvetlen oka: az arteria coronaria dextra et sinistra coronariától kifelé irányban szétszakadt, a coronaria dextra szétesett, így a szív jobb kamra és jobb pitvar vérellátása megszűnt, a szívműködés drasztikusan leállt….”
— Szia. Nincs sok időm, mert ez a barom jöhet minden pillanatban. A holnap rendben van. Én fél hét körül érkezem, legyél ott hétre. A kocsival beállsz az udvarra, anyut bemutatom, aztán miénk az éjszaka.
— Szia. Rendben. A férjed?
— Iszik valamerre.
— És ő? Nem zaklat már? Nem szeretném, ha megjelenne ott.
— Dehogy. Tud viselkedni, és tudomásul vette, hogy ő már a múlt.
— Múlt? Biztos? Én úgy érzem, még létezik neked. Valahol még a szívedben van. Tévedek?
— Nézd! Ő mindig ott is fog maradni. Ezt elmondtam neked, de veled fogok élni és szeretlek. Ő már csak emlék. Tiéd a nappalom, éjszakám, lelkem és testem.
— És a szíved?
— Az is. Egy pici zug az övé. Semmi más.
— De az a zug előttem rejtve marad örökké. Igaz?
— Igen. De róla kell most beszélnünk? Holnap éjszaka bizonyítom neked, hogy csak te létezel nekem. Örülsz?
— Igen. Te is meg leszel velem elégedve.
— El is várom. Nagyon. Parlagon heverek már régóta. Igazi szexet akarok. Szeretlek. Amikor már anyunál leszek holnap, hívlak. Te ne hívj! Szia.
— Rendben, szia.
„Miért ébredek fel mindig hajnalban? És miért ölelem magamhoz ezt a rohadt kispárnát? Hiszen itt van mellettem ő. Izmos férfitest. Jó hozzábújni, de ha elalszom mindig ezt a rohadt párnát keresem, vele ébredek. Erről le kell szokni. Fél négy. Még visszaalszom. Nem is aludtam szinte semmit. Nagyon jó volt minden. Nem gondoltam, hogy így bírja. Kellett volna előjáték is, nagyon megszoktam már, de majd visszaállok a normális életre. Villog a telefon? De jó, hogy levettem a hangot. Mi ez? Sms? Úristen, ez ő. Mi a fenét akar ilyenkor? Tudja, hogy vele vagyok. Baj van? Na, nézem.”
— úton vagyok hozzád, tudom, hogy hajnal van, de van egy távolsági busz, ami megáll az elágazásnál, gyere ki oda, egy ***frissítés, üzenet folytatás*** óra múlva… a 24 órát egyetlen órára cserélem, csak annyi legyen, de most és azonnal, tíz perc mulva ott a busz, nincs ***frissités, üzenet folytatása*** vita, tudom, hogy megteszed, várlak —
„Rohadj meg, te szemét. Mindig ilyen voltál. Tudtad mennyire szeretlek és kihasználtál, parancsolgattál. Őrült vagy. Mi a fenét csináljak hajnalban? Két kilométer az az elágazás. Hogy a fenébe jutok el oda? A picsába, mindjárt elbőgöm magam. Fel ne ébredjen, nem akarom elveszíteni. Szemét vagy ’szerelem’, mint mindig. És ha elviszem a BMW-t? Vezettem már párszor, épp olyan, mint a mercsónk. Mire felébred már vissza is jöttem. Semmit nem fog észrevenni. Na, gyerünk! Sztrecsnadrág, póló, mezítláb, jogsi, igazolványok, halkan, nyugodtan… Automata zár nyitva, kaput óvatosan ne nyikorogjon, nyitva is hagyom. Ha van isten, akkor anyám se ébred korán. Induljunk. De jó, hogy ilyen halk, mint egy villanymotor, csak gurulás, a saroktól belelépek a gázba.”
Helyszínelési jegyzőkönyv:
„… vélhetően a több évtizedes megszokás vezetett ahhoz, hogy a forgalmi-rend változás szerinti jobbkézszabályt a menetrend szerint közlekedő autóbusz vezetője figyelmen kívül hagyta és szabálytalanul a neki jobbról érkező BMW személyképkocsi elé hajtott. Az autóbuszon utazók közül egy személy szenvedett halálos sérülést. Ebben közrejátszott az is, hogy a leszálláshoz készülődve a lépcső alsó fokán állt, és a BMW az ütközésnél rányomta az ajtót. A kihívott mentők nyolc percen belül a helyszínre érkeztek, de csak a halál beálltát állapították meg. Az autóbusz műszaki mentésre szorul. A személygépkocsi forgalomképes, a helyszínt elhagyhatja a helyszínelést követően. Forgalomterelést 42 percig egysávra irányítással megoldottuk. Jelen jegyzőkönyvet felvette:……..”
— Asszonyom, tolasson hátra, és ha úgy gondolja, távozhat. Három nap múlva fáradjon be a gépkocsi tulajdonosával a városi kapitányságra, megkapják az igazolást a biztosító felé a vétlenségükről. Remélem, hamar rendezik a kárukat. Tanúként a későbbiekben idézést fog ön kapni, Kérjük, hogy segítse a munkánkat. Tudja, hogy egy ember meghalt?
— Igen, látom, amikor kihozták a buszból a mentősök… és látom, hogy fekete fóliában vitték el.
— Asszonyom, ne legyen lelkiismeret furdalása, nem ön tehet róla, ön vétlen.
— Igen én vétlen vagyok, még ha ott a túlvilágom most mosolyogva néz rám és azt mondja: „Gyilkos lettél mégis”.
— Asszonyom, ne mondjon ilyet. Ezt nem szabad. Javaslom, hogy keressen fel egy pszichiátert. A költségeket a biztosító fizetni fogja. Ez az eset nem hagyhat nyomokat az életében. Egyébként idős férfi volt, az életét már leélte tulajdonképpen, mégha akkor sem kellett volna ez a tragédia.
— Pszichiátert? Én valahol az vagyok, csak titkolom — nevetett fel keserűen. — Idős? Vannak esetek, ahol a kor nem számít. Egyébként mindenki reinkarnálódik valamikor, valamilyen formában. Kiből ember lesz újra, kiből egy szál tulipán, kiből meg patkány. Valahol mindenkiben benne a jelleme vagy jellemtelensége bármilyen módon is létezik. Viszontlátásra rendőrúr. Kevés ilyen munkát a jövőben.
„Rohadj meg, te nem tartottad be az ígéreted, csak azért, hogy bosszút állj, hol a huszonnégy órám? És hol a többi időm? Mindegy ’kispárna’, várj rám ott fenn, itt még dolgom van és boldog akarok lenni, de ott fenn csak a tiéd vagyok… örökkön örökké. Érted? Megérted? Semmi angyalkázás mert a tököd szétrugom! Várj rám, szeretlek.”
Helyszínelési jegyzőkönyv:
„… végső soron megállapítható, hogy a halál nem az ütközés következménye. A véralvadás és az egyéb fizikai tünetek egyértelműen igazolják, hogy a szívinfarktus percekkel megelőzte az ütközés időpontját. Rejtélyes, hogy miként tudott talpon maradni, és a szeme miért volt nyitva, fókuszálva. Ezen tények analizálása későbbre halasztva, felmerülésük nem érinti a halál okának megállapítását.”
Legutóbbi módosítás: 2013.09.27. @ 12:19 :: Tiszai P Imre