Maretics Erika : Múló nap

 

 

Félálmában dúdol a múló nap,

háló-szellő köntöst ölt, aranyat.

Leszálló alkonyat tüze lobban,

a tóparti csüggedt fűzfalombban.

 

Aprócska láng valamennyi levél,

vérvörösen villan, rezegve él.

Túl, a látóhatár széle mályva,

mint ifjú lány csókra nyíló szája.

 

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2013.09.24. @ 08:35 :: Maretics Erika
Szerző Maretics Erika 205 Írás
Ember vagyok, büszke lény, egyetlen a föld kerekén.