Koosán Ildikó
Halasztást kérni
K. I.- nek
Eresz alatt hosszúra nyúlt az árnyék,
Elköszönőben, de visszanéz a nyár;
Fénylik az ősz, nem várt ajándék,
Felhőránc sincs az égbolt homlokán.
Mézpollen, darázs száll, fürge gyík
Siet, kinek épp mi a dolga mára,
Álmot az ábránd is révbe menekít;
Vörösre vált a lomb aranyruhája.
Most kell a visszhang ihletperceit,
Csendfoszlányait összegyűjteni,
Felszedni a lét fénygyümölcseit,
Valóságarcát megérinteni.
Többet remélni, jobbat is, mint máskor
Az indiánnyár berkeit bejárva;
Halasztást kérni még az elmúlástól,
Mielőtt a tél börtönébe zárna.
2013. szeptember 24.
Legutóbbi módosítás: 2013.09.24. @ 09:43 :: Koosán Ildikó
