Marthi Anna : szeretünk bakker

kollázs fu mester címszavaiból

 

 

Restellném, de nincs mit.

Kikoptam belőled? A fene se érti.

Faramuci az egész. Rozsda ette,

nyersanyagnak jó, a tücskök is

értenek csendül, tán kufircolnál,

ehelyett melléélsz, van láblógázás,

túl tág ég mint legnagyobb keret,

mást is tudok, csak az a fránya

többesszám. Szavak. S Z A V A K.

De nincs rajongás: 92 óta…

Túlszárnyalod Pessoa maszkjait.

Azon kaplak; kötetben woodoo-szőrszál;

pálcikababaként csüngve; szúrósa bök;

majd célbaéréskor kifosztom melledet;

ez afféle olvaslak akár sírig is.

 

Legutóbbi módosítás: 2013.09.24. @ 02:43 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1339 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak