Marthi Anna : SZEMHUNYÁSNYI

 

elernyed a kar

kiejti az akarást

a holnapra szárnyakat növeszt 

szemhunyásnyi határ

két világ közén

*

mindig e világok közt rejtezel

éleset villansz belém

mimikád olvasom

végigöntöd tekinteted

kitisztul

álmom halála

halálom álma

fejbekólint

szemhunyásnyi

a kezdet és a vég

 

 

 

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2013.09.17. @ 19:51 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1339 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak