Lantos Tímea : Fel sem szisszensz

 

 

 

 

Bársony-meleg helyed az ágyban,

úgy szólít vissza,

ahogy téged kísér a reggeli pára.

Nem is hinnéd,

narancsban fürdik a szoba így.

 

Fanyar körte íze oszlik a számban…

 Kellemes!

 

Tudom,

te ezt nem éled, míg tiéd vagyok…

 

S beleremegnek a

 foszlott, sápadt hajnalok,

ha rongyosra rágott csomagod,

felsérti kezed.

Fel sem szisszensz…

 

Igen!

Talán börtönbe zárlak…

 

És egymásra rakódva

burjánzik benned

 a hétköznapok átka.

Érintésem fáj nekem, s fáj neked.

 

 Ez csak karcolat.

 

Mint befogott vadállat,

ha egyszer elragad az életíz,

kit szelídítek én?

 

Mondd!

Milyen lehet

folyton mínusz húsz fokban járni?

És fel sem szisszensz!

 

Istenem…

Milyen nehéz lehet!

 

Holnap, holnap… elengedlek.

Melegedj fel!

 

 

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:07 :: Lantos Tímea
Szerző Lantos Tímea 82 Írás
Azt hiszem mindig éreztem magamban valami pluszt, és ki nem aknázott energiát. Szeretnék adni... Alkotásaimban próbálom megfogalmazni az emberi élet törékenységét, a szeretetet, a hitet, és a természet megfoghatatlan szépségét. Eddig három antológiában jelentek meg műveim, illetve egy kedves barátom könyvbe köttette verseim, novelláim. Azt hiszem jól írni, nem könnyű feladat, mint egy összetört porcelán darabjait akarnánk összeilleszteni... Hogy a verseket, ki hogy értelmezi, több tényező függvénye, és ha egyeseknek nem tetszik az sem baj, hiszen írni csodálatos megtisztulás!