Szilágyi Hajni - Lumen : Itt lent

 

 

 

 

Isten rád formázta az őszt,

de valaki lekaparta arcodról

a holdat, valaki ellopta

szemedből a csillagokat.

Valaki anyád helyett anyád

volt. Egy pillanatra. Míg te

felfele zuhantál, hegyek

mögé ringatta az éjszakát,

homlokodra varrta a napot,

hogy ne tévedj el. Soha.

de gyermeked…

 

( gyermeked itt lent maradt )

 

Nem akarja, hogy így lásd.

Se új ruhája, se kenyere,

szemében hideg világok

áznak. Fanyar-illatú hajnalokat

keser-ízű reggelek követnek.

Vakolat hull az éjszaka faláról,

körülötte romokban a jelen.

Ne mozdulj el a tegnapi

nyárból. Maradj örök, hogy

szobor- arcodat újra formálja,

hisz lassú álom az elmúlás…

 

(…)

 

Elárvult tornyok közt sziszeg

a hazug szél. Te is egykor

belekapaszkodtál. Most

egymásra nyílnak-záródnak

a holnapok, mindenki indul,

érkezik, pedig se ablak,

se ajtó. Szakítsd ki gyermeked

a hajnalok sötét verméből,

vigyázd álmait, de ha füstös

ősz marja a szemed, ne akarj

hős lenni. Ne Istent játssz vele.

Légy menedéke. Csend. Erdő.

Hegy. Szakadék. Híd, és ő

átkel földszagú szíveden,

csak engedd…

 

( játszani itt maradt gyermeked )

 

 

Legutóbb szerkesztette - Szilágyi Hajni - Lumen
Szerző Szilágyi Hajni - Lumen 310 Írás
"Elárvult tornyok közt sziszeg a hazug szél. Te is egykor belekapaszkodtál. Most egymásra nyílnak-záródnak a holnapok, mindenki indul, érkezik, pedig se ablak, se ajtó. Szakítsd ki gyermeked a hajnalok sötét verméből, vigyázd álmait, de ha füstös ősz marja a szemed, ne akarj hős lenni. Ne Istent játssz vele. Légy menedéke. Csend. Erdő. Hegy. Szakadék. Híd, és ő átkel földszagú szíveden, csak engedd… ( játszani itt maradt gyermeked )"