Galambos Viktor : Folytatás következik

 

 

 

Vannak dolgok, amelyek mintha öröké tartanának, csak a formájuk változik, de a lényegük megmarad.  

Már gyerekkoromban mesélte anyám, hogy mikor ő fiatal volt, divatban voltak a folytatásos regények, amelyek vékony füzetekben jelentek meg, mint a hét végi újságok mellékletei. Egyik akkor híres „remekmű”, volt a „Szívek Harca”, amit a jobb családok a cselédség kedvenc olvasmányának tekintett, de suttyomban az úri hölgyek is elolvashatták a füzeteket, amelyekben a cselekmény a legizgalmasabb résznél ért véget, és utána már csak az a két szó találtatott, hogy: „Folytatás Következik”

Tíz-tizenkét éves lehettem, mikor egy játszó társamtól megkaptam a Monte Cristo Grófja első három füzetét, és azután, már csak azon bosszankodtam, hogy ő lassabban olvasott, én már rég kiolvastam a nálam lévő füzeteket, és még mindig nem kaptam meg a soron következőket.

A barátomék padlásán, azután felfedeztük a „Három Testőr”-t, a „Husz Év Után”-t. Minden regény legalább száz füzetre osztva! És vadul olvastuk őket, sajnos a Szívek Harca nem volt meg, így máig nem tudom, annak mi lehetett a tartalma, és így nem tudtam bepótolni az irodalmi ismereteimnek, ezt a szörnyű hiányát.  

Múltak az évek, és a folytatásos regény füzetek a régmúltban elmaradtak, viszont esténként időben haza kellett érni, hogy az ember el ne mulassza a „Szabó Család”-ot a rádióban, mert a múlt héten éppen akkor fejezték be, mikor Szabó néni azt mondta, hogy…!   

Lassanként egyre több TV antenna jelent meg a háztetőkön, és már nem a Szabó családot hallgattuk, hanem elsietünk Texas-ba, méghozzá Dallas-ba, megnézni, hogy az a gonosz J.R. megint mit talált ki, a családja sanyargatására.

Utána hajóra szálltunk, és Onedin-ékel szeltük a tengereket minden héten.

Volt aztán egy család is, ahol a bomba csinos asszonykáról kisült, hogy boszorkány, és ez nem volt elég még az anyós is boszorkány volt, ezen persze már senki sem csodálkozott, de minden héten lestük a mamlasz férjjel együtt, mit fog művelni a két hölgy!  

És hogy a krimi kedvelői sem maradjanak hoppon, sorra láthattuk Colombo, Derrick felügyelő, Maigret felügyelő, Poirot kalandjait.

Megjelent a „Szappanopera” fogalma is, a vidám jelenetekben a nevetést is bekavarták a hangba, a gyengébbek kedvéért, szegények tudják, hogy most nevetni kell! És a szappanlé folyik tovább, aki nem hiszi, nézze meg a Duna TV műsorát, Kisváros, Angyali Érintés, Ewerwood, T.I.R., Linda, stb., és ha ez még nem elég, a világ minden tévéadóján is, akár az Amazon, dől a folyékony szappan! 

Mindez nemrég jutott eszembe, miután elkezdtem nézni a Monte Cristo-t folytatásokban, Gerard Depardieu-vel, miután fiatal koromba láttam a filmet Jean Marais-el az ötvenes évek végén, azután Richard Chamberlain-nel a hetvenes években, de a téma kimeríthetetlen, mert már 1922-ben, és 1929-ben forgattak Monte Cristo néma-, és még egy csomó hangosfilmet napjaikig, ezeket még egy-két részben.

Végre visszatértünk a folytatásosokhoz.

Miután elolvastam a harmadik rész végén, hogy „Folytatása következik”, rájöttem, ott vagyok, ahol a Mádi Izraelita, tudni illik ott, ahonnan gyerekkoromban elindultam.    

 

Legutóbb szerkesztette - Galambos Viktor
Szerző Galambos Viktor 43 Írás
Temesváron születtem, és éltem ötvennégy évig. Pár hónappal a forradalom előtt vándoroltam ki Izraelbe. Haifán dolgoztam egy tervezőintézetben, és nyugdíjazásom után költöztem ki ebbe a csendes kis faluba - amely a Carmel hegy alján fekszik, szőlőkkel és gyümölcsöskertekkel körülvéve. A falu Tokaj testvérfaluja. Sokszor jönnek a tokaji szőlőtermesztők látogatóba, ilyenkor nagy örömmel működünk közre - mint tolmácsok - a többi öt-hat magyarul beszélő falubelivel együtt. Innen is járnak Tokajba, de még nem volt alkalmam részt venni a küldöttségben.