a képen Joseph Cornell egyik „doboza” látható
Néztem a
bennünk elveszett
édent,
láttam
az egykor
kezemben tartottakat,
melyek réges-régen
elmaradtak…
Azóta
andalító, csaló ígéretek,
elhallgatott fájdalmak
átka vénült arcomra.
Van annyi keserűség,
mi megtörténik,
hogy nincs többé
sem szerelem,
sem jóság,
mely kitörölheti
nyomát a múltnak…
Lángja a reménynek,
mint befejezetlen vers,
magányosan áll,
lebeg közöttünk,
majd fejét lehajtja,
kanóca utolsót lobban
a viasztó felett.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:55 :: Ady Ágota Melinda
