Lantos Tímea : Szárnyak

 

 

Vízfesték folyik az égbolton…

Vadítóan szép!

Pillangó lennék!

Az elpiruló lombokra

szivárvány szárnyakat teregetnék.

 

Már szűk nekem az ablak!

S ha áttörném üvegét,

szilánkon vérezne

e pillanat-kép.

 

Vadítóan szép!

 

S hidd,

 nincs abban semmi fájdalom,

ha télen a föld

csonttá fagyva sírdogál,

mert a megtérő imáját morzsolgatva

reszket a téli halál.

 

Hisz ezer öröm-verejték

gyöngyözik szívből szabott dalban,

s a versbe görnyedt sorok súlya alatt,

 keresztet farag a feltámadás!

 

 

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2013.09.30. @ 09:39 :: Lantos Tímea
Szerző Lantos Tímea 82 Írás
Azt hiszem mindig éreztem magamban valami pluszt, és ki nem aknázott energiát. Szeretnék adni... Alkotásaimban próbálom megfogalmazni az emberi élet törékenységét, a szeretetet, a hitet, és a természet megfoghatatlan szépségét. Eddig három antológiában jelentek meg műveim, illetve egy kedves barátom könyvbe köttette verseim, novelláim. Azt hiszem jól írni, nem könnyű feladat, mint egy összetört porcelán darabjait akarnánk összeilleszteni... Hogy a verseket, ki hogy értelmezi, több tényező függvénye, és ha egyeseknek nem tetszik az sem baj, hiszen írni csodálatos megtisztulás!