Marthi Anna : Kikoptál belőlem

Kikoptál belőlem. A fene se ért.

Faramuci az egész. Rozsda ette,

nyersanyagnak jó, tücskök is

értenek csendet, tán kufircolnál,

ehelyett melléélsz, lóbáláson

túl az ég a legnagyobb keret,

mást is tudok, csak az a fránya

többesszám én vagyok-e én…?

——————-

Ez a melléélés nagyon nagy találat, de sajnos nem épült köré olyan, amivel akár az egyéb kategóriában útjára engedhetnénk a Héttoronyban.

Legutóbbi módosítás: 2013.09.16. @ 20:13 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1339 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak