Szabó Edit Irma : Kandallótűz-meditáció

Ezerszínű arcával

fut felém a tegnap,

A boldogság-szépítő

évek megvillannak.

 

A rohanó-mindennap

feszítő világa,

A közönyös üresség

ráncát rám ne rakja.

 

Kandallótűz-imáim

különös alkalmak,

Vágy lángjai égetnek

perzselő nyomokat.

 

Szivárványszínű reményt

a holnap tartogat,

A jelen megváltását

pillanatok alatt.

 

Télidőben érints meg,

szegődj mellém bátran,

Ne legyen az ébredés

keserédes hajnal.

Legutóbbi módosítás: 2008.01.01. @ 20:19 :: Szabó Edit Irma
Szerző Szabó Edit Irma 58 Írás
Számomra az írás az önjutalmazás különös formája, amely alkalmas a belső világom kifejezésére. a belső békém, harmóniám megteremtésére. Egy menekülési útvonal a rohanó mindennapok feszítő világában, amely során képes vagyok megállni, s a versírással kikapcsolódni.