Meditáció
Sötétben,
gyertyaláng mulat,
keresi kedvemet
e különös hangulat.
Szájtáti percek,
csodálnak engemet,
hol időztem eddig,
semmit sem sejtenek.
Vadként üldözött,
most menedéket itt lelek,
keresem a szívben,
mitől a hang megremeg.
Elvisz messzire
béke szigete,
vár s átölel
mennyek rejteke.
Földhöz kötöz életem,
erősek láncai,
de tépik az acélt,
csend karmai.
Szürke napok foglya
boldogan szabadul,
kilép a testből,
a béklyó porba hull.
Nyílnak a kapuk
titkok falán,
múlik a félelem,
otthonra talál,
holdfény a folyón,
meg-meg áll,
ott fürdik a lélek,
hol nincs idő,
nincs halál.
