Szendrői Csaba : perverzió

Ma könyvjelz?vel a kezemben

szarrájelöltem a világot.

Minden tárgyra egy cetli,

rendszerezünk mindent,

a kvarkokat osztom szorzom

míg egyszer csak x=ember

 

Hová is mennék?

Artériákat szimulálok az ösvényre

gyökérrel.

Rakok egy sárgát a DNS-re

míg a vér, mint hallucinogén

?rpemp? csodává bassza a teret.

 

Z?rös világ ez. Magyaré a roskadás,

a világé a sötét anyag.

Beszív a fekete pötty

míg a történelmünkbe d?lünk

mint forró kés a szarba.

Kemény ujjaimmal túrok a hajamba.

 

Ez egy rohadt valóság.

Hallom a nyelvem mint idegenét

álmélkodom a tájon

pesszimizmus maxima

de a tudat még mindig er?s

s a legény áll a két folyó között

a zsebébe nyúl…

 

…csak el?húz egy újabbat

és már ragasztja is maga alá

GÁT írja rá komótosan

majd elmerül a vízben

a kanyarból néztem

ahogy elszakadt a fonál

 

erjesztek egy utolsót

és ahogy süllyed a hajó

egy kupicába csurgatom

az eszenciáját a múltnak.

A sok szemét; elemészt a fos

a tv, a reklám a boltban.

Félholtan fekszem egy komódon,

és az orvos bejön,  meglát,

egy számlát ír rólam

1db test + 1 lélek

az annyi mint…

 

persze közben rám kacsint

és bár én még élek

el?ránt egy post-it-et

a homlokomra rakja

felirattal: halál beállta 14:20.

S én megnyugszom

mert még van egy órám

egy teljes órám

amíg tényleg  szarhatok az egészre.

Legutóbb szerkesztette - Szendrői Csaba
Szerző Szendrői Csaba 262 Írás
Csendben akarok lenni, de csak beszélek, néha beszélni akarok, olyankor hallgat a lélek, néha tekerem a szót is, néha csak elszívom a mondókám, néha csak gitározom az izomrostjaimon, olykor kísérem is gordonkán...