Kovács Henrietta : A szeretet ára

Sötétben fényl? csodálatos tünemény,
Élet tengerén hánykolódók mentsvára,
Sosem ostorozó, szép égi üzenet,
Mely a leggyönyör?bb emberi küldetés,
Mi csak születhetett erre a világra,
Hogy boldogabbá tegye azt: a Szeretet!
Szeretet, mely rosszat sosem birtokol,
Melynek nevében nem pusztítják a jót
És lázítják a népet egymás ellen;
Tett barlangjában el sosem bujdokol,
Az elmerül?nek adják a hajót,
De gonosz, önz? jóságot nem tettet;
Hamisan nem ígéri a jobbat,
Az önkényt nem becsüli le könnyedén,
S csalódás könnyeit elsírja velünk,
Bár hitetlenül nem dícsérjük sokra,
Inkább más okra fogjuk a nevetést,
Hibáztatva nehéz sorsunkért; ne tegyük!
Szív bújáért ne okoljuk a köt?dést,
Gazdagság fölött nem szabad marakodni,
Kés? id?ben a megbánás hiába.
Mi vezéreljük az egymással tör?dést,
Adni, osztani, másokra is gondolni:
Ez az igaz, örökös szeretet ára.

Legutóbb szerkesztette - Kovács Henrietta
Szerző Kovács Henrietta 79 Írás
1991.10.20., Debrecen - a kemény tények....:) ÃÂrni, írni, írni... egyszer álmomban egy cseresznyefán ülő fiú megkérdezte tőlem, hogy mikor lennék a legboldogabb? "Akkor - feleltem - ha mindig ősz lenne, én pedig egész életemben egy fa alatt ülve írhatnék..." Ez persze így nem teljesen igaz, de majdnem... :) "Mint minden emberi lény, képes vagy szeretni. Hogy tanultad meg? Nem tanultad meg: hiszel benne. Hiszel benne, és szeretsz." /Paulo Coelho/