Kastély Máté : Az ágy szélér?l öltözöm

Nyomtatás

Az ágy szélér?l öltözöm.

Félrevetett göncök

a földön,

s rá, mint r?t

sánc, n?tt

keresztben

a lustaság.

Az ágy szélér?l öltözöm.

S innen élem minden

élhetetlen reggelem.

S ide térek vissza

mint megkésett vendég,

s házigazda egyben,

-tetszelgek két fura szerepben.

S itt hunyok szemet

józanságom vak világán.

Mert jó meleg van idebent.

S innen tekint

rám vissza,

mint olcsó cigarettán

az odakint.

S ide borulok

ha szétkönyökölt a bú.

Mint örök hajnalba

bújt burok.

Itt ülök

e gy?rt leped? fölött,

-mi talán az ingem.

S bár sose hittem,

s mégis. Itt ülök

vedlett önmagamon,

s itt hever minden:

„valahavoltom"

„sose-'tán-megintem"

s belep mindent mint a kosz.

És se ingem, se kilincsem

nincs a holnaphoz.