Lucskai Vincze : A hernyó is meghal

Nyomtatás

A hernyó is meghal

         ha begubózik

egem fényét
eladtam az éjnek
s már csak gyertyák
égnek
félnek
lángját
forgószél tépázza
csonkján köröz
tölcsére hörög
üvöltve
belém karol
szaggat cibál

hagyom

        ha szél ívéhez
         simul a platán
        ajzottan
         hajlik le rám

kéjt?l
cserzett arcom
eléd tartom
mint
kátyúkon zökkent
garaboncás köpeny
nyelte út porát
az ördöggel
cimborált

érintsd meg

még egyszer
érintsd meg

kerestem ám
okulást
tarisznyáltam évek
terhét
súlyát ha te is
érzed
könnyedén
levetk?znéd
hisz rég
kicsordult már
az utolsó csepp is
lomhán sírdogál
lelkem falán

        ha szél ívéhez
        simul a platán
        ajzottan
        hajlik le rám

kelyhem hittem
feneketlen
mélyére hiába
kortyoltam
esztelen
ajkaim csak
horzsoltam
megkopott csókon
morzsoltam
érintéseket

homok
fogak közt
ha csikorog
mily konok
jele
a pornak
minden múlandónak

szikla is
ha arcodat formázza
megroppan
tömbjéb?l kihull
s vés?mön koppan

hajszoltalak untalan
utol nem értelek
soha
törékeny foglyom
csak zokogom
bánatom
elpárolgok tüzemen
s a
halálba fordulok

a kisiklott
vágy csápjai
ha ernyednek
elkoptatom
hetedik b?römet

a hernyó is meghal

        ha szél ívéhez
        simul a platán
        ajzottan
        hajlik le rám

ha begubózik
meghal
a hernyó is meghal